Egy ködös hétfői reggelen, megfigyelhetjük egy kis kolozsvári lakásban, ahogy egy takaróba burkolozó sápadt egyed táplálék reményében kimerészkedik barlangjából. Ő lenne az egyetemista vizsgaidőszakban, aki már egy ideje a napot nem látta és nem is szeretné. A hűtő belseje leginkább az antarktiszi-tundrákra emlékeztet, a néhány hónapja ott heverő dobozokat meg az emberiség érdekében nem nyitja ki, nem lehet tudni milyen ismeretlen betegségek szabadulnának ki. Elkeseredetten konstatálja, hogy már pedig főznie kell, de ez egy ilyen kifáradt egyed számára egyenlő a biztos halállal. Néhány kimerítő perc után felcsillan a remény sugár: Food Panda A házhoz érkező a meleg ételnél jobbat nem is kívánhatna. Dehát hónapvége van, ez nem jelent mást mint, hogy már az első bulin sikerült felélni a havi keretet, így finanszírozást otthonról nem várhat. Minden elveszni látszik, itt az ideje megbékélnie a biztos pusztulással. Mikor már ki lehelné lelkét kulcszörgést hall, megérkezik a szobatárs. Mint fény az éjszakában, megmentve faját a kihalástól, akárcsak egy hős megszólal : „Hoztam mekit!”.
