December 25-én ünnepli a világ a karácsonyt. Nos, ha a keresztény világot, főleg Európát és (Észak-)Amerikát vesszük alapul, helytálló a kijelentés, viszont saját kis világainkban talán eszünkbe se jut, hogy Jézus születésének napja más kultúrákban nem feltétlenül a keresztény világ hagyományai szerint telik. Nézzünk néhány kevésbé ismert példát.
Talán azzal sem vagyunk teljesen tisztában, milyen más keresztény emlék- és ünnepnapok esnek december 25-ére. A hagyomány szerint ezen a napon emlékezünk meg Szent Anasztáziáról, a sirmiumi (szávaszentdemeteri) vértanú szűzről, aki elsajátította a gyógyszerkészítés vívmányait, rabokat látogatott, és vagyonával keresztényeket menekített ki a börtönökből. Diocletianus császár idején, 304-ben mártírhalált halt.
A vidámabb folytatás jegyében meg kell említenünk, hogy hét afrikai országban (Csád, Egyenlítői-Giunea, Kamerun, Közép-afrikai Köztársaság, Gabon, Kongó és Kongói Demokratikus Köztársaság) karácsonykor ünneplik a gyermeknapot. Tajvanban (más néven a Kínai Köztársaságban – ami nem ugyanaz, mint a Kínaként ismert Kínai Népköztársaság) a huszadik század közepén, 1946-ban fogadtak el egy alkotmányt, amely kimondja az ország „három népi elvét”, a nacionalizmust, a népjólétet és a néphatalmat. Pontosan egy évre rá hatályba lépett az állam alaptörvénye, és azóta, értelemszerűen az év utolsó hónapjának 25. napján ünneplik a tajvaniak az alkotmány napját.
Ázsiában más jeles események is december 25-ére esnek. Pakisztánban Quaid-e-Azam (nagy vezető) napot ülnek, ami hivatalos munkaszüneti nap. Ez az ország alapító atyjának születésnapja, név szerint Muhammad Ali Jinnahé (1876-ban született). Ilyenkor az állami és magánépületekre kitűzik az ország lobogóját, a Mazar-e-Quaid mauzóleumnál (ahol a köztiszteletnek örvendő egykori államférfi nyugszik) sereglik össze az állami vezetés java, katonai alakulatok és a civil lakosság. Különböző rendezvényeket szerveznek, mint például kiállításokat, nyilvános vitákat és válogatott szemináriumokat.
Hasonló megmozdulásokkal találkozhatunk Indiában, ahol 2014 óta ünneplik – szószerinti fordításra hagyatkozva – a jó kormányzat napját. Ez a félsziget lakóinak egyik nemzeti ünnepe, ami volt miniszterelnöküknek, Atal Bihari Vajpayee politikusnak állít emléket annak születésnapján. Egy héttel az újév beköszönte előtt ez olyasféle emlékeztető India népe számára, ami felhívja a figyelmet a kormány számadási kötelezettségére, felelősségre vonhatóságára. Ez az ország még szolgál mesélnivalóval témánk kapcsán,
ugyanis ezen a napon tartják a szent bazsalikom ünnepét, a Tulsi Pujan Diwast. Ilyenkor ültetik a „gyógynövények királynőjét”, amely a hagyomány szerint az egészség áldásával ajándékozza meg a népet. A növénynek gyógyereje mellett misztikus jelentése is van, hiszen a hindu vallás szerint a szent bazsalikom Tulasi istennő földi megtestesülése. A transzcendens lény nevének néhány fordításban „megmérhetetlen” vagy „fel nem mérhető” a jelentése, ami mitológiájukban arra is utal, hogy Tulasi senkihez és semmihez sem mérhető.
Ugyanezen a földrészen, északabbra, szintén szakrális megemlékezést folytat egy nép. Ingusföldön (ami Oroszországban található észak-kaukázusi autonómia) a vainakh hitvilág hagyományait követve december 25-én tartják a Malkh-fesztivált, ami hitviláguk napistennőjének, Deela-Malkhnak állít emléket, akinek jelképe a zöld, cirádás horogkereszt. Ez a szimbólum számos épületen és sírkövön feltűnik. A vainakhok szerint decemberben van a Nap születésének évfordulója. Mítosza szerint ez az istenség a téli és nyári nap-éj egyenlőségek alkalmával látogatta meg édesanyját, Azát, és hat hónapig tartott az útja. A régi szertartások résztvevői északnak fordulva könyörögtek az istennőhöz, épületeik bejárata is észak felé nézett.
Peruban nem ilyen békés a helyzet. Chumbivilcas tartományban a Takanakuy ünnep esik december 25-ére, aminek fő mozgatórugója a verekedés. Úgy kell elképzelnünk ezt az ünnepi alkalmat, mint zenés, amúgy vidám össznépi fesztivált, ahol az emberek táncolnak, és személyes konfliktusaikat nyilvános erőszakkal oldják meg. A ceremónia résztvevői általában tradicionális ruhákat öltenek (a jelen lévő (fiú)gyermekek az apjukéhoz hasonlót): hagyományos lovaglóruhát, élénk színű perui maszkokat. A személyes harcokra magas férfi fejhang hívja fel a figyelmet. A verekedés merít a harcművészetek tárából, rúgás, ütés, gyors mozdulatok jellemzik, emellett tilos a harapás, hajhúzás és a földön fekvő ellen elkövetett bármiféle erőszak. A kihívó fél teljes nevén szólítja „áldozatát”, akivel az emberek alkotta kör közepére állnak, és kezdődhet a műsor.
A fentiek alapján levonhatjuk a következtetést: ahány ház, annyi szokás. Az ünneplés módját befolyásolja az adott nép vallási, kulturális és történelmi öröksége, néhány esetben az általános vérmérséklete. Azon a napon, amikor a keresztény világ a Megváltó születésére emlékszik, a föld más pontján istennőkhöz fohászkodnak, méltán tisztelt államférfiakat dicsérnek vagy éppen verekednek. Ettől valósággal varázslatos december 25-e az egész világ számára.
